Frissen facsart gránátalmalé, savanyú-édes cseppjei a bódékról a homokos utcákra ömlenek. A pincehideg nyirkos kő, amelyből az óváros falai épültek. Mirha és keleti tömjén keverékei, amely aromái csak a Szent Városban találhatók meg. Frissen őrölt szezámmagból készült rántott falafel és halva. Kóser, természetesen. És só. Lebegni a levegőben, soha nem elfelejtve, milyen közel van a Holt-tenger. Jeruzsálemnek ez az íze és illata.
Az útikalauzok Tel-Avivot fehér városnak nevezik. Akik azonban autóval érkeznek Jeruzsálembe, fényes épületeket láthatnak a dombok mögül előbukkanó betonszerpentineken. Jeruzsálemnek nincs nagyvárosi hangulata. Ehelyett van benne egy rejtély, a kimondhatatlan történetek aurája, amelyek a fehér homokkőből épült óváros kapui vagy az egyre inkább ortodox negyedek szűk utcái mögött rejtőznek.
Minél jobban megismeri, annál jobban érezheti ujjbegye alatt misztikus, tapintható hangulatát. Olyan, ami sehol máshol a világon nem létezik. Azok, akik jártak Jeruzsálemben, örökre emlékeznek majd a világ három nagy vallása imádatának visszhangzó légkörére, amely elkíséri őket, amikor átkelnek Dávid városának legendás falain. Itt találkozik a Biblia, a Korán és a Tóra, és innen indulnak útjukra, az Isten igéjét hirdető próféták üzenetét hordozva.
Fallal kettéosztott ház
Mindennap elmennek mellette munkába, iskolába vagy imádkozni. Izrael és Palesztina infrastruktúrájának elválaszthatatlan részévé vált. 8 méter magas, betontömbökből. A fal. A turisták számára az Izrael és Palesztina közötti konfliktus szimbóluma. A helyiek számára – akiknek barátok, család vagy szerelem van a másik oldalon – fájdalmas történelem. És bár a politika kulcsszerepet játszik ezen a területen, és a konfliktus folyamatosan eszkalálódik, az emberek nem mindenki számára fontosak.
Jeruzsálem egyik utcai bárjában hallok egy történetet arról, hogy a fal nem tette tönkre az emberi kapcsolatokat. Ez egy szimbólum, egy gát, a megosztottság, de megosztottságban is lehet élni. Nehéz megérteni, főleg azoknak a látogatóknak, akik libabőrösek lesznek a 790 kilométer hosszú, szögesdróttal borított fal láttán.
Mi vagyunk, zsidók
Csak Izraelben közel egymillió haredim (ultraortodox zsidó) él. Csak Jeruzsálemben körülbelül 270 000 zsidó él, többségük Mea Searimban, a város, ha nem az ország egyik legortodoxabb negyedében. Korábban falakkal és pontosan 100 kapuval választották el Jeruzsálem többi részétől. A láthatatlan határt ma olyan plakátok jelölik, amelyek arra kérik a turistákat, hogy szerényen öltözködjenek, tartózkodjanak a fotózástól és tartsák tiszteletben a hagyományokat.
Mea Searimot főként haszidok lakják (a haredimek egyik alcsoportja). Bár nekünk, európaiaknak nehéz elképzelni, a haszidok életüket a Messiás visszatérésének várakozásának rendelték alá, akiért naponta háromszor imádkoznak. Tudatosan lemondtak a technológiai innovációról is, mobiltelefonjuk kóser, vagyis csak cenzúrázott tartalmakhoz férhetnek hozzá.
Lehetetlen nem észrevenni a Haredimet. Hagyományos viseletük visszarepít az időben. A férfiak fekete térdnadrágot és hosszú fekete kabátot, rojtos övvel, fehér térdzoknit és fekete ruhacipőt viselnek. És olyan kalapokat, amelyek úgy néznek ki, mint egy tisztességes gitár borítója. És az alulról kilógó pajesz, amit a zsidók nem vágnak le, ahogy a Tóra parancsolja.
Figyelmet fordítanak a nőkre is, akik a judaizmus ezen ágában rendkívül alárendeltek a férfiaknak. A házas nők leborotválják a fejüket és parókát hordanak egy vallási törvény miatt, amely megtiltja, hogy fedetlen hajú nők előtt imádkozzanak. Kezdetben a fejkendő elegendő volt, de a hagyomány fejlődött. A zsidó nők még forró napokon is harisnyanadrágot viselnek, hogy idegeneknek ne lássák a bőrüket. Ruházatuknak szerénynek és visszafogottnak kell lennie, parókájuk pedig nem lehet hosszabb a vállhossznál.
Ne kérdezze, hogy megéri-e. Menjen, nézze meg maga, de tartsa tiszteletben, amit talál. És készüljön fel mindenre. Gyereki bámészkodás, ujjal mutogatás egy „másik” öltözékre, tucatnyi paróka, amelyek vásárlásra invitálnak az utcán, és legrosszabb esetben kődobálás a haszidokat célzó fényképezőgép vagy telefon láttán. Olyan világra számíthat, ahol az idő szinte megállt. És bár ortodox zsidók élnek ezen a helyen, és otthonuknak tekintik, sokan közülük még mindig nem ismerik el Izrael államot, és ez a legnagyobb paradoxon.
Eső után mindig kisüt a nap
Egy óra negyvenkét perc. Ennyi idő alatt értem fel az Olajfák hegyére, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az óvárosra. A lenyugvó napfényben fürdő homokfalak úgy néznek ki, mint valami képeslap. A Siratófal, az a hely, ahol Jézus Krisztus testét letették, a keresztút és a muzulmán sziklakupola, amelyet az arany királyi árnyalatai borítanak. Így néz ki a paradicsom?
Bárcsak megállíthatnám most az időt. Csak egy pillanatra. A lábamnál azonban van egy hely, ahol ezt megtehetem. Itt, a világ legdrágább temetőjében, Jeruzsálem egész városára néző temetőben kerül sor a világvégére és az utolsó ítéletre. A zsidók és a muszlimok buzgón hiszik ezt, akiknek az ide temetés a legőszintébb álmuk.
Mindenki az első akar lenni, aki megmenekül. Mennyit lenne hajlandó fizetni ezért az elsőbbségért? Van ára a gyöngykapunál való várakozásnak? Ebben az esetben az összegek akár több millió dollárt is elérnek, ami egyszerre tűnik abszurdnak és lenyűgözőnek, és abszolút nem túlértelmezés.
Sabbat… Salom!
Ahogy a mondás tartja, szenteljétek meg a szombatot. Izraelben péntek napnyugtától szombat napnyugtáig tart ez az időszak. Akár hiszi, akár nem, nem csinálnak semmit szombaton. Szó szerint. Amolyan nem kereskedelmi vasárnapról van szó prémium verzióban, ami nemcsak az üzletek működését korlátozza, hanem az összes tömegközlekedést, állami intézményt, illetve az ortodox zsidók számára az ATM-eket vagy… a felvonókat is.
Az a benyomása, hogy a beavatás egy teljesen más szintjére lép. A Sabbat nagyon szigorú szabályokat vezetett be, amelyeket a lakók tiszteletben tartanak, bár megszeghetik őket. Hiszen ez egy zsidó hagyomány, így nem követik a muszlimok, akik Jeruzsálemben szívesen kínálnak túrákat, bevásárlást vagy egyéb látnivalókat. Így élnek a három vallás városában. Ha egyes szabályok nem felelnek meg Önnek, mindig vannak mások.
Vannak, akik Jeruzsálemet Bangkokkal hasonlítják össze, mások szerint vagy szereti, vagy utálja. Egyesek számára kereskedelmi, mások számára misztikus és tele van egyedülálló helyekkel a földön. Számomra végtelen, a maga karakterével, tele van olyan kontrasztokkal, amelyektől őrülten beleszeret önmagába, inspirálnak, lehetővé teszik, hogy megtapasztalja azt, ami számunkra sokszor elérhetetlennek tűnik. Varázslat. Ez az, amit Jeruzsálemben érez, amikor minden érzékszervét megnyitja előtte.