Azt mondják, a legjobb utak azok, ahonnan kipihent lélekkel térünk vissza – a test úgyis elfárad. Małgorzata Wypych pszichológussal, a Mentális Egészségügyi Központ elnökével beszélgetünk arról, hogy az utazás hogyan befolyásolja jólétünket. Tudja meg, hogyan védheti meg magát a nyaralás okozta stressztől, és hogyan utazhat úgy, hogy közben gondoskodik a jó közérzetéről.
Lehet stresszes a nyaralás?
Őszintén?
Persze, legyünk őszinték. Szóval milyenek valójában ezek az utazások?
Nem olyan színesek, mint szeretnénk. Tanulmányok szerint az emberek 60 százaléka stresszes a nyaralás miatt. A nyaralás a stresszfelmérő kérdőívben szereplő életterhelési tényezők listáján szerepel. Magam is sokat utazom, de általában fáradtan térek vissza egy-egy kirándulásról, kell egy-két nap, hogy felépüljek, nyugodtan intézzem a lakást, felkészüljek a munkára. Hasonlóképpen, barátaim és pácienseim hasznosnak találják, ha egy kirándulás után egy kis szünetet tartanak, hogy visszazökkenjenek a mindennapi életbe.
Mi akadályoz meg minket leggyakrabban abban, hogy élvezzük a nyaralást vagy utazást?
Számos tényező járul hozzá a nyaralási stresszhez. Az első maga a tervezés – valakinek felelősséget kell vállalnia, annak a felelősségét, hogy eldöntse, „hova megyünk”, „mit csinálunk”. És a nyomás, hogy mindenki kedvében járjon. Ha családdal vagy barátokkal utazunk, akkor tárgyalások folynak a minél több műemléket megtekinteni vágyók és azok között, akik inkább a természethez közeli kikapcsolódást – például békés tengerparti sétákat vagy kajakozást – szeretik.
Ha gyerekekkel utazunk, még nehezebb. A környezetváltás, az étkezési szokások és a kedvenc játékok hiánya, gyakran a meleggel párosulva. A kisgyerek túlzottan stimulálttá válhat – azaz morcossá és a szülőkhöz a szokásosnál jobban ragaszkodóvá. A nyaraláson lévő gyermek gondozása biztosan nem lesz egyszerűbb, mint a mindennapokban.
Szóval még el sem indultunk, és máris feszültek vagyunk.
Igen. És egy másik stressztényező maga az utazás. Sokan, főleg az 50 év felettiek generációjából stresszesek, hogy nem tudnak idegen nyelveket. Ezért inkább egy utazási irodával és egy pilótával nyaralnak, aki szükség esetén elintézi a dolgokat a repülőtéren. A repülőterek is hotspotok. A hosszú ideig tartó tömegben való tartózkodás aktiválja a tájékozódási reflexet – tudat alatt körültekintőbben irányítjuk a környezetet, ellenőrizzük, nem jön-e veszély valahonnan. Az agy ebben az állapotban gyorsan elfárad.
Tehetünk valamit ez ellen?
Tehetünk. Az egyik fő szórakozási forrásom a repülőtéren az, hogy nézem az embereket. Sok embert veszek észre sapkával a fejükön vagy egészen az orrukra húzva, fejhallgatóval a fülükön. Látható egy kísérlet arra, hogy teret teremtsenek maguk körül, hogy elvágják magukat a túlzott ingerektől – ez az egyik út. Megpróbálhatjuk megváltoztatni a nézőpontot is. Tehát csak dőljünk hátra, figyeljük meg és ünnepeljük meg ezt a pillanatot, amikor sok nemzet képviselői találkoznak.
Számomra mindig érdekes élmény látni, hogy a külső és kulturális különbségek ellenére ezek a családok ugyanúgy viselkednek, mint a mi családunk a repülőtéren. A gyerekek nyafognak, ragaszkodnak az anyjukhoz, játékra vágyó attrakciókat keresve. A tinédzserek zenét játszanak az okostelefonjukról, és belemerülnek a világukba. A szülők a látható feszültségek ellenére igyekeznek mindent kordában tartani. Az ilyen megfigyelés sokat taníthat nekünk, és segíthet megnyugodni az utazás előtt.
Mire kell még figyelni, ha nyaralási stresszről van szó?
Az elvárásokra. Sokszor bizonyos elvárásokkal megyünk nyaralni, hogy egy szép helyen kapcsolódjunk ki, jól érezzük magunkat a családunkkal, hogy a korábban fennálló konfliktusok feledésbe merüljenek az utazás során. A hely valósága azonban távol állhat attól, amit elképzelünk. Például egy szálloda, amely jól néz ki a fényképeken, egy nem túl barátságos környéken található.
És a személyközi feszültségek fokozódnak. A felkészülés okozta stressz és a mindenki kedvére való törekedés okozta nyomás alatt türelmetlenebbek és konfrontatívabbak leszünk – különösen a meleg, napsütéses országokban, amelyeket oly szívesen választanak nyaralásra. Tudományos bizonyítékok vannak arra, hogy a magas hőmérséklet növeli az agresszió szintjét. A nyaraláson sokkal több időt is töltünk együtt, mint naponta, amikor a munka, az iskola és a tanórán kívüli tevékenységek között osztjuk meg az időt. Ha szinte megállás nélkül együtt vagyunk, sokkal könnyebben alakulnak ki konfliktusok.
Tehát minél kevesebb az elvárás, minél több a felkészülés és a tervezett lélegzetvétel az utazásról való visszatérés után, annál jobb?
Pontosan. Ahhoz, hogy egy utazás során igazán kikapcsolódjunk, érdemes feltenni magunknak néhány kérdést, amelyek közül a legfontosabb: miért utazom? Hasznos: mikor érzem úgy, hogy igazán ellazulok? Olyan lelkem van, mint egy felfedezőnek, aki energiát merít a városnézésből, az új emberek megismeréséből és a különböző kultúrákból? Vagy adrenalint, látnivalókat és gondtalan szórakozást keresek? Vagy talán szükségem van egy csendes reggelre, amikor az egész család még alszik, én pedig kávézhatok a teraszon, érezhetem az erdő vagy a tengeri szellő illatát, és eltölthetek egy pillanatot csendben a gondolataimmal.
Tudat alatt valószínűleg mindenki érzi egy kicsit, de kevesen teszik fel maguknak közvetlenül ezeket a kérdéseket.
Mégis elengedhetetlenek, ha ki akarjuk használni az utazás előnyeit. Gyakran csak azért választunk nyaralóhelyet vagy élményt, mert divatosak, vagy mert mindenki más is ezt ajánlja. Vagy mert valaki más készített nekünk utazási tervet, és annyira jól érezzük magunkat, hogy végre pihenhetünk a döntések meghozatalában. És ez rendben van! Ne feledje, hogy sokkal többet hozunk vissza, mint emléktárgyakat és gyönyörű kilátások fotóit. Felidézzük az érzelmeket, az illatok és színek emlékeit, valamint az emlékeket, hogy mit tanultunk az emberektől, akikkel találkoztunk. Érdemes tudatosan megtervezni, hogy milyen élményeket fogunk ott keresni.
Ez az út a mitikus jólét javítására?
Talán, bár mindenkinél kicsit más lesz. Vannak, akiknek hosszú szabadságra lesz szükségük, mert egy hétbe telik, amíg igazán elfelejtik a munkát. Másoknak elég néhány napos távollét egy érdekes helyen, hogy feltöltődjenek. Elmondható, hogy egy utazás pihenés az elmének abban az értelemben, hogy megváltoztatja a hosszú távú memória által használt területeket. Otthon édesanyjaként, idős szülők partnereként és gondozójaként nagyon hasonló információkat, viselkedési mintákat dolgozok fel nap mint nap. Ha barátokkal utazom, egyedül vagy a párommal, néhány napra feladhatom ezeket a szerepeket. Nem kell többé azon gondolkodni, hogy mit főzzek vacsorára, csak hogy melyik kávézóból rendeljek kávét és süteményt. És ez a pihenés. Az agy munkahelyen és otthoni pihenéskor túlmelegedett területei teljesen máshol válnak aktívvá.
Szóval hogyan utazzunk, hogy a legtöbb hasznot hajtsuk a pszichénknek?
Jó kiindulópont az, ha átgondolom, mely nyaralásokra emlékszem a legjobban, és miért. Mi volt az, amiért boldogan tértem vissza az utazásról? És hogyan tudnám megismételni? Egy adrenalint pumpáló zip-line túra volt a hegyekben, egy laza biciklizés a tóparton, vagy talán csak egy másfajta, szokatlan kultúrával való találkozás? A következő lépés: a nyaralási tevékenységek tervezése során gondoljunk a saját igényeinkre. Előre tervezhetünk útitársainkkal – néha tényleg jobb, ha szétválunk, és egy kicsit kevesebb időt töltünk együtt, mint ha kénytelenek vagyunk ellátogatni egy másik múzeumba vagy leülni a tengerpartra, amikor valami egészen máshoz van kedvünk. Az egészséges kompromisszumok valóban megmenthetik az utazást.
Mostanában sok szó esik az „utazási terápiáról”. Van benne egy szemernyi igazság, vagy teljes túlzás?
A terápia erős szó. A terápia kezelés – hosszú távú folyamat, amely évekig is eltarthat. Néhány nap vagy akár hét nyaralás nem elég ahhoz, hogy megváltoztassuk azokat a szokásainkat, amelyeket életünk 20, 30 vagy 40 évében követtünk. Az utazás viszont mélyebb bepillantáshoz és önreflexióhoz vezethet. Utazás közben különféle stresszorokkal küzdünk idegen helyeken, például késés, összetört autó, más nyelven való kommunikáció. Bízunk a saját képességeinkben, de abban is, hogy vannak kedves emberek a világon – általában a helyiek szívesen segítenek a turistáknak. És amikor hazatérünk, azt tapasztalhatjuk, hogy azok a helyzetek, amelyek korábban stresszeltek bennünket – például egy gyerek nyafog, hogy ma nem akar zoknit hordani az óvodába, mert az túl durva – triviálisnak bizonyulnak. Akkor hajrá, gyerek, menj zokni nélkül 🙂
Małgorzata Wypych – a Mental Health Center ügyvezető igazgatója, pszichológus, pszichológiai intervenciós és stresszkezelési szakember. Számos képzésen vett részt a kognitív-viselkedési terápiának, a megoldásközpontú terápiának szentelve. Szervezetek pszichológiai támogatásával foglalkozó szakember, 15 éves tapasztalattal bíró akadémiai tanár, TEDx előadó, több mint tucatnyi publikáció szerzője a sürgősségi orvoslás pszichológiájáról. Imádja az utazásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy elszakadjon a mindennapi élettől.